A hospice osztályon nem sürgetjük a betegeket: mindenkit meghallgatunk. Nemcsak úgy teszünk, mintha meghallgatnánk, hanem valóban odafigyelünk.
Mi a hospice osztályon már nem ellenőrzünk vérképet, nincs daganatellenes kezelés. A szakellátás, a nem menetrendszerű, hanem szükség szerinti szakorvosi (sebészeti, belgyógyászati, urológiai, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti, neurológiai) konzultációk egyetlen célt szolgálnak: a beteg életminőségének javítását. Fő feladatunk a fájdalomcsillapítás, a testi és a lelki panaszok kezelése. Tévképzet, hogy nálunk nem történik semmi.
Csendesebb az osztály, de ebben a csendben fontos dolgok történnek az emberekkel.
Amikor aktív osztályon dolgoztam, bántott, hogy egy-egy szomorú, láthatóan maga alatt lévő beteget látva nem állhattam meg, hogy meghallgassam, mert az a többi beteg kárára ment volna, elúsztam volna a feladatokkal.
A hospice osztályon azért dolgozunk, hogy ne önmagukba forduljanak a betegek, hanem megnyíljanak úgy a családtagok, mint az ápolók vagy épp a pszichológus, esetleg a számukra szimpatikus önkéntesek előtt, kiadják magukból bánatukat, megosszák örömeiket. A lelki támogatás legfontosabb előfeltétele viszont a kielégítő fizikai állapot, ami a legtöbb esetben egyet jelent a fájdalomcsillapítással.
Legnagyobb siker, amikor sikerül elérni, hogy ne legyenek fájdalmai a betegeinknek. Ezzel visszaadjuk számukra az életet.
Egerváriné Honti Ildikó főnővér
/szakmai bemutatkozása itt érhető el/